De honnan a fekete szeretete? A történet valahol ott kezdődhetett, amikor a lendületes és újító szellemű Coco Chanel 1926-ban megalkotta az azóta is legendásan népszerű „little black dress”-t, vagyis a kis fekete ruhát, amely bármikor, bármilyen alkalommal viselhető. Az időtlenség ígérete ott rejlik azóta is minden ilyen ruhadarabban, hiszen különféle kiegészítőkkel úgy tehetjük változatossá és mindig újszerűvé, ahogy csak akarjuk, s olyan alkalomra vesszük fel, ahogy kedvünk tartja. Coco annak idején teljesen új színt vitt a feketével a divatba, az akkori tervezők darabjai mind ósdinak, idejétmúltnak és unalmasnak tűntek Coco kreációi mellett. Szóval az „örök fekete” darab mégsem öröktől fogva létezik, sőt népszerűsége a hétköznapokban és a nők viseletében meglehetősen fiatal, hiszen még száz éves sincs. A misztikus szín A nők, bár addig is hordtak sötét színeket, többnyire mellőzték a feketét, hiszen számos kultúrában, nyugaton meg pláne, ez a gyász, a szomorúság, az özvegység, az öregség és a halál jelképe volt. Jelentése ma sem pozitív, a csupa feketébe öltözötteket többnyire negatív kisugárzásúnak látjuk, gondoljunk csak a fekete szájú és körmű tinédzserekre, hosszú, bő szoknyáikra, bőrkabátjaikra, feketére festett hajukra. Mint modernkori boszorkánylányok. Ám a világos hajúaknak, különösen a szőkéknek, kifejezetten jól áll ez a szín. A legszebb "kis fekete" A Reggeli Tiffany-nál című (Nálunk Álom luxuskivitelben címmel vetítették) filmben 1961-ben az egész világot elbűvölte a kis fekete. A gyönyörű Audrey Hepburn légies alkatából az egyszerű szabású éjfekete ruha királynőt varázsolt. Nem csoda, hogy a világhírű tervező, Givenchy múzsájának tekintette őt. Az ünnephez igazítva Van, amikor egyáltalán nincs szükség arra, hogy a ruhát még feldobjuk valamivel, mert önmagában is igen elegáns. Ez persze javarészt akkor igaz, ha alkalmi öltözékről beszélünk, mert a hétköznapok nadrágos-pulcsis, szoknyás-blúzos verzióit nem szerencsés csupa feketére összeállítani. A környezetünk szemében búvalbéleltnek, enerváltnak, sőt akár rosszindulatúnak is tűnhetünk így. Ellenben egy színes felsővel vagy színes alsórésszel igen jól párosíthatjuk fekete ruhadarabjainkat. Azt hiszem, mindenki ruhatárában fellelhető néhány fekete alapdarab, a fekete csizma és/vagy cipő, a fekete szoknya, a fekete nadrág és a fekete kabát. Ezeket úgy párosítjuk, ahogy csak akarjuk. Bármilyen színnel felvehetjük, mert legtöbbjüket kiemeli (kivéve talán a sötétbarnát és a sötétkéket). Ezzel a színnel könnyedén elterelhetjük a figyelmet oda, ahová csak szeretnénk, mert a feketén egy színes kiegészítő vonzza a tekintetet. És most a fekete? Az idei világtrend egyébként újra és még mindig a feketével dolgozik. Az mindenesetre biztos, hogy a korábbi évekhez képest ebben a szezonban jóval nagyobb mértékben láthatjuk a kifutókon. A nagy tervezők, mint például Donna Karan, a Chanel, Yves Saint Laurent, a Gucci divatház idei őszi-téli kollekciójának jelentős részét a fekete darabok teszik ki. Igen gyakori az egyszínű fekete öltözék, de nagyon divatos most a Donna Karan kontrasztos összeállítás, a fekete a fehérrel, világosszürkével, bézzsel. Nagyon trendi idén a ceruzaszoknya, ami igen nőies, és nyújtja az alakot, de csak magas sarkú cipellővel mutat igazán jól. Egy fekete darab ebből, és számos alkalomra megvan a megfelelő öltözék. Kiváló a „csinos legyek, de azért ne túl elegáns”-probléma megoldására. Az viszont nagyon is igaz, a fekete öregít, fakóvá teszi az arcot, tehát egy bizonyos kor felett (amelyet állapítson meg mindenki maga, saját önkritikáját segítségül hívva) nem érdemes nagyon erőltetni a feketét, legalábbis, ami a felsőrészeket illeti. Az arcot inkább világos, pasztell színekkel kellene hangsúlyozni, ezek segítenek abban, hogy az összhatás lágy és finom legyen. No, de vissza a feketéhez! Ránk nyitotta már hidegét a tél, ez azonban nem jelenti azt, hogy csupa sötét holmit kell magunkra öltenünk, sőt. A fekete kiváló kiegészítő, egész nyugodtan lehet fekete a lábbeli, a nadrág meg a kabát, de egy színes pulóverrel, blúzzal, sállal igyekezzünk vidámságot csempészni a megjelenésünkbe