Irányzattól függően könnyebb vagy nehezebb, olcsóbb vagy drágább a berendezés, de ha történetesen a barokk túldíszítettségét keressük, az is megoldható. Pompás otthonok Mostanság igencsak dívik a minimál-dizájn, vagyis az igen egyszerű vonalvezetésű formavilág. Az ilyen szobabelső igazán puritán benyomást kelt, többnyire a tágas tér érzetét kelti, de sokszor nehéz ezeket a helyiségeket valóban otthonossá tenni. Sokan éppen az ellentétes stílusú enteriőrben érzik jól magukat, szeretik, ha minden sarokban van valami tárgy, van valami szép emlék, ha úgymond lelke és történelme van a bútoroknak, ha klasszikus női-férfi portrék, városképek néznek vissza a falakról. A barokkos bútorok mind csodásan díszítettek, faragottak. A fotelek többnyire 16-17. századi trónokra emlékeztetnek, a szófán vagy pamlagon hajdanvolt ágyasok, asszonyok, feleségek is sziesztázhattak, olvashattak volna, vagy éppen várakozhattak a Férfira. Fő, hogy minden, ami körülvesz, pompás legyen. A szekrények legyenek monumentálisak és faragottak, érdemes – akár készen kapható gipszből is - stukkókkal díszíteni a mennyezetet, lámpák környékét. Aki ügyes, kreatív boltban található festékkel, aranylemezzel vagy patinával lefestheti, és régies megjelenést adhat bútorainak. Nagyon dekoratív és nem hétköznapi barokkos ötlet például az is, ha néhány díszes kézitükröt helyezünk egymás mellé, alá, fölé a falra. A lényeg itt is a részletekben rejlik, úgyhogy ha tényleg ilyen világot, otthont szeretnénk magunk köré, akkor függönynek is nehéz drapériákat válasszunk, használjunk bátran sok bársonyt és selymet. A színek is legyenek nemesek, tiziánvörös, burgundi, fenyőzöld és persze arany-ezüst, minden mennyiségben. Míg az uraknál, a palotákban és a kastélyokban nemesebbnél nemesebb anyagok és formák, no meg a fényűzés és a luxus alakították a berendezést, a vidéki, egyszerű ember igyekezett a maga módján széppé és funkcionálissá varázsolni otthonát. Ezek a népies bútorok annak idején nem számítottak nagy értékűnek, a gazdagoknak túlságosan puritán volt ez a stílus, és természetesen megvetették. Ma már azonban nagyon sokan szívesen rendezik be otthonukat, vidéki házukat népies bútorokkal. Itt is jellemzőek a szép faragások, bár ezeken népi motívumok találhatóak, és nincsenek rajtuk intarziaberakások. De mai bútorlap-világunkban azt kell mondanunk, bizony nagyon értékesek és szépek ezek a tömörfa bútorok is. Tipikus berendezési tárgy a láda, amely ma is nagyon praktikus, például a hálószobában az ágy Fotó: Line Antika előtt, mert amellett, hogy ülőkeként is megfelel, ágyneműtartónak is kiváló. Aki a népies stílust kedveli, díszítse otthonát mindennel, ami fa, és szerezzen be – vagy a nagymamától, vagy ószerestől, esetleg bolhapiacon - régi használati tárgyakat: igazi lábast, tejesüveget, csészéket, merőkanalat, egyéb konyhai eszközöket, vasalót, miegymást. Aztán mindenképpen tegye közszemlére, jól látható helyre. Szintén illenek ide az állatbőrök, persze csak mértékkel. Ha megvan még, illik meghagyni a régi kályhát, akkor is, ha nincs használatban, ha nincs, érdemes rakatni barátságos cserépkályhát kis ülőkével, hogy télen lehessen melegedni mellette. Visszafogott elegancia A klasszikus berendezés bútorai is egyszerűek, de nyilván sokkal modernebbek, bár nincs közük a minimál-dizájnhoz. Az ilyen otthon nyugodt, barátságos és békés érzetet sugall. A párnázott bútorok, a nagy ebédlőasztal, a tágas konyha, a világosság és a fények játéka jellemzi. Szinte minden stílusból megragad valamit, de nem hivalkodó egyetlen részlete sem, puritán, a 21. század polgárának nem lázadó ízlését tükrözi. Leginkább a világos, pasztell színek dominálnak, sok a barna és a fehér, s bár akad néhány díszítőelem, a hangsúly itt is a funkcionalitáson van. Bizarr sokszínűség A posztmodern a 20-21. század válasza az egyhangúságra, és a korábban megszokott, egységes berendezésre. A posztmodern alfajai, a Bauhaus, az art deco és az avantgavarde mind azért keltek életre, hogy kigúnyolják a hétköznapi egyformaságot. A posztmodern nem csupán a funkcionalitást kedveli, bármennyire is tűnhetne ez így a laikusnak. Nem utasítja el, sőt kifejezetten ihletőnek tartja a korábbi történelmi korok berendezését, és hangos pártolója az eklektikának. Jöhet ide minden, ami szokatlan, meghökkentő és színes, emellett lehetőleg legyen minél egyedibb.